nem baj, mert viaszból vannak kiöntve a csontjai, nem fogja meg, ha összemosod a pirosakkal ez majd lepereg, minden lepereg.

azt mondja lelkileg van összetörve, és én ezt valahogy mindig úgy képzelem, hogy habkarikák vannak a szervei közt darabokban, pár percig éli még a déli dackorszakát, feláll az asztaltól, tenyérrel nyomatékosítja a létezését, bele a lapba, hogy nem baj, lesz majd más, egy századik érzékcsalódás, mind…

most bent csend van és a koponya falain zümmög vissza mintha imitálni akarna magának langyos nyáresti neszeket és édesek a szájban a lövegek és a vénák kiterítve pihennek a parton térkép az álmaimhoz egy triázs nővér mosolyog az ablakban csonttörés elvitelre a férfi fűkaszával vágta le az ujjait nem…