mint az a filmtekercs apa régi gépében.mint amikor nem álmodsz többet.mint amikor törik az üveg.mint amikor közvetlenül a csontot ütik. 

magzatpózban feküdtünk a kútgyűrűkben. odalenn minden kiszáradt, nyákká verődött fekete port köhögsz az arcomba, hogy pardon a szavak helyett, az odafent meg azt a színvonalat hivatott képviselni, amit nem érünk majd el ilyen szar vödrökkel, ha megfordul a gravitáció. az a hunyorgó vérhólyag a nap…

a dolgok természetükből adódóan fogékonyak a pusztulásra. nem teljes megsemmisülésig; exhibicionizmusig. mint amikor egy sorsára hagyott épület kifordítja magát, hogy lásd, hol korrodálnak az emlékei, hol kezdte ki a penész a belelélegzett időt, hol rohadt szét minden ajtócsukódása; akarja, hogy a…

persze a gépek is ugyanolyan megbízhatatlanok, mint az emberek, érted, ennyi elektromos vacak közt olyan könnyen előfordul, apróbetűs tétel a véletlen számláján, hogy valahol egy nappaliban bekapcsolva marad valami, ami mindent lát, és mindent hall. és nincsenek erkölcsei.

húzod magad után a saját bőrödet. árnyékig rágtak, most csak fényre sötétedő lenyomat vagy, rendezetlen ízületekről málló hús, baritsárga szkafanderben,egy hanyag sejtés, ami tartozik valamihez, ami nincs.lejárt a mandátumod, ez már a kivéreztetés. a körvonalaidat keresed, kapcsolódási pontot az…