az elemi kristályok diszlokációi elmozdulnak; az anyag megfárad a mikrorepedésben, ilyenkor mindig nézem, ahogy alszol, és keringek fent, mint az űrszemét, olyan vagy, mint a frissen vasalt ruhák, mint egy hely, valami, ahová jó hazaérni, a légkörbe csapódni, és magnéziumlángban elégni.

lebenyek és kérgek gyűrődnek, a hippokampuszban megfolyt arcodat röpítik az idegpályák, ahogy elnyomom az utolsó cigarettám, kiugrasz az ablakon és sosem érsz földet; felszippantanak az utcai lámpák, milliónyi robajló reflektor, süket fényszóró, villódzó neoncső és elárvult halogén izzó, minden…