Neked mindig nyitva vagyok, open all hours, így távolodom a sérüléseimtől.
Lassan hidegülünk el, a hiányuk gázlámpákat gyújt a mellkasomban.
Nem akarom érteni az embereket.
Jöttment sejtkompániák, urbanizálják a szorongást, lakást bérelnek benne, és végül mind belehalnak a komplexusaikba.
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
