a pilláim mamutok, szemrebbenek és zúzódnak össze a héjak a súly alatt, el vagytok torlaszolva, vagy én vagyok, és a barikádok alatt rólatok álmodom, fal a falakról, az összes csillár idebenn van, odakinn az összes kapcsoló, és nincs ami összekösse őket a sötétségen kívül, ez mindig közös lesz, hogy nincs közös nevező, mert semmi sincs

kiút se villanás.