Creative Commons Licenc

so.

2017. november 30.

Minden olyan, mint egy másnap reggel; hobók ülnek a parton, nikotintól ragacsos ujjakkal húzott sárga vonalak a homlokod mentén, mennyi csenddel vakoltuk be a falakat, és csak forgunk öntudatlanul, csak te vagy, te sem, te nem vagy, már csak én, üres keringés, kong bent a nyálkás gépezet, és súrlódik a semmi, sokezer sóvárgó artérián át.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr2613142482

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.