Creative Commons Licenc

üres.

2017. július 27.

süllyedő morzsa vagyok a kanapén, és már nem zavar, hogy szép lassan lemorzsolódom két izzadt farpofa közt, már nem zavar semmi, finommá őrölt por vagyok a szövetekben, mert elporlad minden, amit fontosnak vél hinni a zember, sok kicsi mosolygó tetem, és mind csak azért exhumáljuk újra és újra, mert a pusztulás az egyedüli biztonságos önigazolás, abban már nincs hova tovább csalódás; nincs mit belefektetni a nincsbe.

 

elszürkült tetemek vagyunk a kanapén, két ismeretlen, izzadt farpofák közt morzsolódunk; lényegtelen gyémántpor a szövetekben.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr2112695497

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.