Creative Commons Licenc

syncope.

2013. szeptember 05.

Ha az infraportok nem visznek több érzést adatlábon, és ha minden hallucinogén anyag sikítva billen ki a testből, és a te direktpozitív terekbe csomagolt Sohaországod a varratok mentén felreped, feslett hússzívek ordibálnak majd a placcon, -vigyél el egy körre, édesem-, arany már nem, de üveg-életünk még lehet, olyanok leszünk, mint a pocsolyák látszat-képeit nyaldosó porszemek, keveredünk, ötvöződünk, kötődést dagonyázunk sárból, iszap-mixtúrákat szeretkezünk össze, amíg ezek a szennyes érzés-vegyületek fel nem hígítják a falakat, és akkor az árnyékaink már mosoly-üres polaroidokon táncolnak csak, -mint a szaténruhás őrültek-, mert a színeket, elcsókolják a takaró alatt, a tékozló csillagok.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr15497134

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.