Creative Commons Licenc

'you strike stakes of lust through my heart'

2013. május 25.

Higanymadarakat firkál, kék golyóstollal, kockás füzetekbe, és vénányi-szabadságok véreznek el bennem, amik néha ott ülnek az arcán, az emlékekkel kitömött árkokban és a koszos kis évgyűrűkben, mint azok a bárgyúra fénymásolt örömszerűségek, és néha ott ülök az arcán, kobaltkék nagyestélyiben, összelopott szükségek és letarolt mosoly-romok hordalékaként, a szedatívumoktól elcsitult medrekben, -beletemetlek egy stigmásra simogatott tenyérbe édesem-, délibábosra sírt szemek kergetőznek a csupasz gerinc peremén, a kihűlt pigmentek belevágynak a bőrbe, és kívánnak az olvadó csontok, mint egy utolsóbbnál is utolsóbb dobbanást a boncasztalon felejtett szív, ócska neonfényben, -kívánlak!-, hazug a szája, süket a fülem, hazug a szám, süket a füle, -a szavak üvegkoporsója: tudatlan-boldogság-, higanymadarakat csókol a testre, ólomálmokat gyűjt, kiégett szemgödrökbe, és a füsttel illan kámfor-szagú világűrökké bennem, mint valami silány megsemmisülés, -hányszor ígérsz még semmit nekem-, pasztellkék teliholdak mállanak szét az üres idegekben, csillagok pulzálnak húshideg szkafanderben, és a végleg belém-dermedt sikátorok megtelnek karnyújtásnyi-csendekkel; tudod, lehetnél a szívkatéterem.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr85653570

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.