Creative Commons Licenc

tripla-'e'.

2013. március 20.

csakatiédülpillanat. 

A szétklopfolt belső-szerveim közt flipperezik az idő, váliumhabos foncsorfelhőket dörzsölök ki a szememből, és fülsüketítően kék csendek állnak a téren, állnak és ömlenek, -ömlengek-, ott ülsz a bőrömön és vágyakat csomagolsz színes sztaniolba, nézlek, mint valami agyból-hideg-kínként kilökődő, alkálikék kémiát néz az ember feltódulni a szervezetben, aztán kiszakadsz a pupillákból, és szétfolysz az íriszekben, és nem maradnak szavak utánad, csak ez, ezek az idegtépően kék csendek, ahogy kadmiumsárga történeteket mesélnek, és a vérerek szédelegve nyelik a képzelet minden téged-sejtető színből-színbe-ájulás, szív-bódítóan-bolond narkotikumát.
-Plasztikfehér gyönyörök, és szájban oldódó, eozinzöld pirulák állnak a téren, és egyre csak ordítják, ezt a szerelem-indukált, eszelős érzés-orgiát.-

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr195436831

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.