Creative Commons Licenc

memory flash.

2013. január 04.

Hogy az idő csak telik, de nem múlik, erről beszéltem, ilyen örökkék és sohák között lenni, mindig ugyanazon a pengeélen; átmenetben.
Akkor-és-ott nekem nagyon kellett, hogy összetörj, mert annyira szerettem élni, akkor még annyira szerettem élni, hogy inkább beleugrottam volna előled a sötétbe.


[Kínos csendek ülnek a fejemben]

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr855436826

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.