Creative Commons Licenc

három.

2012. szeptember 28.

Ott van a szó a nyelvén, hallani, ahogy hozzákoccan a fogaihoz, fogalma sincs mit jelent, csak megérzi az ízét a szájában, beszélgetünk, témákról és félvállról, még nem tudja mi lesz, ha a szavak egyszercsak megvakulnak, és látunk valami képtelenséget bekúszni a hallójáratainkba, hiperventillálunk, valami furcsa, de jóleső összevisszaságban gyűrve le az utolsó korty kedvességet egymás torkán, áll mellettem, piros szimfóniát szív, ott van a szó a nyelvén, csikarja az ízlelőbimbóit, vált az óra, húgyszagú emberek masíroznak át rajtunk, ennek valahogy így kell történnie, tudja ő is, így fogunk maradni, tudomást sem véve róla, hogy mostmár folytonos lemondásban vagyunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr35436778

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.