Creative Commons Licenc

mozdulatlan.

2012. szeptember 18.

Szatyorszemű, műsoros gazellák, letraktorált parasztok, primadonnák retinaerőszakoló-rózsaszínben, (olyan mellekkel, hogy a nagyüzemi fejőgép felsikítana örömében), korán kopaszodó nők, alacsonyak és pasztell-sárgák, és színes-sapkás lányok, akik az egyhúszas vonaton felejtett emlékeinkben maradnak már, örökre...

Örökre,
fel tudod ezt fogni? Hogy ők jönnek velünk, mint egy marék zsibongó árnyék, hogy többek a káprázatoknál és a fájdalmaknál, hogy mi meghalunk, és a sejtjeink már csak oszlódással szaporodnak majd, de ők ott lesznek akkor is, ott lesznek, mint egy archív felvétel az abszurd dolgok múzeumában, ott lesznek, mint minden tegnapi-szerelem, belerökönyödve a koponyaüregeinkbe... Örökre...érted?

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr625436781

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.