Creative Commons Licenc

katarzis.

2012. augusztus 07.

...oda megyünk majd, ahol csak térdig érnek a napkutyák, és kordnadrágos bohócok hajkurásznak kockává rémített mosolyokat, ócska transzparensek lógnak majd a fejünk fölött vékony villanydrótokon; "Szürcsöljön egy trackback-nyi magányt!" hirdetik büszke neonkáoszukba fúlva a lúgvörös éjszakák, üdv a Talált-Tárgyak-Osztályán drágám, kormos seggű, monokinis lányok szolgálnak fel olcsó, butikos-sört, és bizarr ízű koktélokat téglakarikával díszített ólompohárban, egen, hányásig ihatjuk a moszkvai ribancot, naftalin-szagú csókokkal közhellyé aprítva a pillanat sóhajtásnyi varázsát, amíg testek, testek, mindenütt csak kibaszott testek ömlenek felénk: csontok, szervek, szűk velúrban... Éljen a kifacsart lét, őrült-szép szerelmes szavakat duruzsolva cirógatjuk majd egymás minden rák-zabálta sejtjét, fáradt-olajat turkálok a szemedből, míg csendben kortyolod a cigarettám hátramaradt füstjét, és soha, de soha többé nem mondjuk már ki, milyen borzasztóan unok mindent ami te vagy, és milyen borzasztóan unsz mindent, ami én.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr735436777

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.