Creative Commons Licenc

semmibeutaló.

2012. június 23.

Bálványozlak, csak el nem hiszlek, mert ahhoz nem vagy elég ésszerűtlen.
Így vagyunk rendíthetetlenül és reménytelenül belerohadva egymás biztonságra specializált húsába, és várjuk, hogy kicsírázzon a -temegén- homályos hártya-városában a lombik-boldogság, a materializált örökké: a sematizált semmi.
Szemérmetlen szerelemvitrin a lélek, egymást kioltó vágyak posványa, és mi fétiseket gyúrunk bele, ahogy ülünk a szerelemszagban, mint a test erotikus-belső-nyomorát izolált előkelőségnek hallucináló narkomán, fojtó csenddé csömörlünk, ideglázas impulzusokká, át sem lépve többé az -egymás- küszöbét, fekszünk a süketséggel társalgó mólón, és hagyjuk, hogy ragacsos heroint fecskendezzen belénk az elmúlás.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr245436770

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.