az a fajta teljesség-érzés, tudod, amikor a magát féktelenné nyújtó nyárba hajolva pixelessé válunk, ahogy a hátunkat bizsergető aszfalt bódult-melege kiül a nyelvünk hegyére, sóhajnak-lenni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr485436764
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.