Creative Commons Licenc

holnaputánbejöhecc.

2012. április 07.

Csonkig szívott, elhullt-elmúlt reggelekből összemontírozott, poszttraumás stressz a ma. Elolvad a fájdalom a szádban, mint egy félig megrágott, eper ízű szopogatós-cukorka, kimozaikozod magadból-önmagad, barátságosan öklendezve a vécékagyló felett, egy szebb napért sorra áthányva egymáson a tegnapokat, mintha lenne bármi jelentősége, bámulsz ki a semmibe, az ablak mögött sorjázó ürességbe, és hogy újabb-és-újabb kockává rémített mosolyok mögül bátortalanul beleköphess a tükörbe, légy kedves, fegyelmezett, végtére is anyád jómodorra tanított, apád meg káromkodni, de embert nevelni, azt egyik sem tudott belőled.

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr465436762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.