Creative Commons Licenc

'the world is falling asleep today'.

2012. február 03.

Valahol elcsattan egy csók. Nematiédül.

Szerelmeid lejárt hullák, szemgödrökben vak-vágtázó, vonagló mosolyú, távoli, nevesincs-objektumok. Már csupán.
És te...a búfaló amfetamin, egy csendből sarjadó sóhaj, az átmeneti jelen álom-portyázó, utolsó etapja vagy.
De legalábbis lehetnél.
Legyél...!
Hogy majd ácsoroghassunk az idő-antiidő torkolatánál, rémülten pislogva az éjszakát, mintha a világ ránk csukódott volna, éppen az imént, -abban a lassan hervadó másodpercben, míg elöntött mindent az átmeneti szín-süketség, illat-vakság, szív-bénultság-, és egy sárpocsolya csillagtalan tükrén, kábán vihogunk majd, stilizálva az érzést, halálos pitvarfibrillációvá mosolyogva egymást.

De aztán kérlek, bogozd ki magad belőlem...

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr455436742

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.