Creative Commons Licenc

demoralizéjsön.

2012. február 02.

Háromra tárgyiasuljon, kérem.

Aztán csak úgy, egy emelkedettebb pillanatában gondoljon bele, unja-e már, hogy alkategóriás, festékszórós-pikásszók játszanak istent, és hirdetnek falra-hányt-borsó módra kliséízű igét, és primitív, gettószagú panelszökevények, amolyan távolbaugró-jódlibárók próbálják szánalmas módon megmagyarázni pár elbénázott rímképletben, mi az az élet. Tudja, ez, ez már a  kultúra defektje.
És...
Vajon habzik-e már kifelé a fülein a sok elegáns mellébeszélés, lenne-e például sehova-tanúja, netán náciszagú jobbikos, lenne-e bárminek is a híve, elkötelezettje, ájult-félájult rajongója, emelne-e bálványt a saját szarából, hogy azt imádhassa a maga önpusztítóan szűkre szabott kis létében, vagy esetlegesen egyetért-e vele, hogy az élet csak azért egy szarszagú, mosatlan, mócsingos maradékoktól roskadozó fapados kupleráj, mert mindenféle szégyenérzet nélkül azzá tesszük?

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr875436744

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.