Creative Commons Licenc

végtelenített egyperc.

2011. július 20.

Mosolyogva fotózzuk majd a haldoklókat az utcán, persze fogalmunk sincs, se magunkról, se másokról...

Odalépett hozzám a botrányosan magas fazon. Kitakarta azt a maradék napot, és azt mondta:
"hát nézd...nem nagy dolog."
És tényleg nem volt nagy dolog.
Szerintem ha nyújtózkodott volna még egy kicsit, elérte volna a felhőket, hogy azt mondhassa a vászonarcú-kislánynak is, "nem nagy dolog"...
Vártuk az esőt is, vártuk nagyon abban a rohadt buszmegállóban, de csak nem jött...
Amúgy meg...kár lett volna megmondanom nekik, hogy mi valójában nemhogy a buszmegállóban nem ülünk, de még csak létezni sem létezünk...
csak valahogy beszorultunk a kimerevedett pillanatba... úgyhogy, hűlt helyünkről mosolyog már csak ránk, mert tulajdonképpen ott vagyunk, még ha nem is vagyunk már sehol.

Kicsit vége a világnak

A bejegyzés trackback címe:

https://szilankosch.blog.hu/api/trackback/id/tr935436698

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.