valami hajnali mocskos altatódalt dúdolsz, a sofőr üres csatornára vált, és süket papírmasé emberek torkát kaparják a kihalt sávon őrjöngő frekvenciák, a fejemben a hangoddal párhuzamosan serceg a hangyás rádióadás, aztán megsüketülök amikor leszállsz, és a zöngék megérzik a szökőárként betóduló…

gyakorlatilag csak elméleteink vannak magunkról.

körforgunk négy fal közt a végtelen körül, az illata édes lidércfényes pokol, a szánkban leégett metropoliszok, hólyagos zsákutcák közt ordibáló koromnyelvek, és egy kettétört felhőkarcoló; halványzöld tévéfényt hunyorgó ablakok üvegidegeibe zárt dimenziók nyitják ránk, konzisztens cellaajtókként a…